Hong Kong név a kantoni nyelvű, „illatos kikötő” jelentésű (hoeng gong) szóösszetétel kiejtésének fonetikus átírásából származik.
Hongkongot gyakorta nevezik a „Kelet és Nyugat olvasztótégelyének”, ami a kínai, illetve a brit gyarmati időszak alatti hatásokat tükröző nyugati szokások keveredésére utal. A modern életforma és a kínai hagyományok között egyensúlyozik az ország.
Komoly tradicionális harcművészeti múlttal rendelkezik az ország, azonban emellett jelentős erőként jelen van néhány sajátságos stílus. Ezek teljesen elkülönülnek a hagyományos rendszerektől, jóllehet abból gyökeredznek. Ezek alkotják a triádok stílusát, amelynek eltekintve a múltjától, egy rendkívül kifinomult harci és gyógyítási rendszerré fejlődött. E társaságok közül kiemelkedik a Vörös Lótusz Testvériség, amely saját mestervonallal rendelkezik. Alapítója Wang Shan Lin shaolin harcos szerzetes, aki Kínából Hong Kongba menekült. Kevés feljegyzés készült az életútjáról, azonban a Lótusz Virág Szirmai című könyv az ő nevéhez fűződik. Ebben részletesen leírja az általa kidolgozott harci és gyógyítási technikáit.